U.S.A

usa

 

  

 

 

 

 

Az amerikai vasúti társaság honlapja     vagy :  www.amtrak.com 

Kérdésed van írj bátran: info@sinenvagyunk.hu

Amerikában a múlt században számtalan vasúttársaság alakult. A kíméletlen konkurencia harcban aztán az erősebbek győztek, és bekebelezték a kisebbeket. Ez a folyamat gyakorlatilag mindmáig tart, pedig mostanára jószerével csak öt óriási konglomerátum maradt a színen. Itt írunk azért a régebbi nagy társaságokról is, hiszen a modellvasutak piacán az Ő színeikre festett modellekkel is találkozhatunk. Tulajdonképpen ez adja az amerikai terepasztalok színességét, hiszen elég unalmas lenne, ha csak a megmaradt öt társaság kocsijai futnának egy terepasztalon. Ez akkor is igaz, ha az öt társaság mellett vannak teherkocsijai olyan cégeknek is, amelyek egy árva mérföld sínnel sem rendelkeznek, hanem csak szállítmányozással vagy teherkocsik bérbeadásával foglalkoznak.

Transzkontinentális vasútvonal

Jóllehet Amerikában gyakran beszélnek "transzkontinentális" vasútvonalakról, a legnagyobb gőzmozdonyok szerkocsijait pedig tréfásan "óceántól-óceánig" szerkocsinak hívták, valójában sohasem létezett olyan vasúttársaság, amelyiknek a vonatai keresztülszelték volna Amerikát. (egy "majdnem kivétel" a Southern Pacific, amely a Csendes Óceántól indul és kijárása van délen a Mexikói öbölre).

A "transzkontinentális" vasútvonalak rendszerint valahol Közép-Nyugat keleti részén indultak, leggyakrabban Chicagoból, és a Csendes óceánnál értek véget. A "keleti" vasúttársaságok pedig érdemlegesen csak Chicago, és a Missisipi vonalától keletre tevékenykedtek. Ez a két csoport szinte sohasem avatkozott egymás életébe.

Amikor James Hill-t, a Great Northern vasúttársaság alapítóját és tulajdonosát, a "Birodalomépítőt" (Empire Builder), aki saját vonala környékén az összes elérhető kisebb vasúttársaságot kíméletlenül felvásárolta, megkérdezték, miért nem vesz keleti vasúttársaságot is, azt válaszolta: "Semmi értelme. A keleti és nyugati vasutak annyira különbözőek, más a felépítésük, szervezésük, üzemvitelük, hogy nem lehet őket egy társaságban egyesíteni. Még egy értelmes tarifa-struktúrát sem lehetne találni, ami egységes lehetne keleten és nyugaton."

Kelet

Az ország keleti részében viszonylag nagy a vasútsűrűség. A terület sűrűn lakott, és a vasútvonalakat viszonylag korán elkezdték építeni. Erős társaságok alakultak ki. Itt csak egy párat ragadunk ki a legnagyobbak közül. Mindenütt leírjuk a társaság nevének 2-3 betűs rövidítését is. Ezt széles körben használják a modellezők is, a kereskedőknél így tartják nyilván, hogy az adott modell melyik társaság színére van festve, feliratozva.

Pennsylvania Railroad (PRR) - Az egyik legnagyobb volt a keleti országrészben. Igen konzervatív vezetésű társaság volt, jelvénye a zárókő, amellyel azt akarták kifejezni, hogy ez a társaság a vasutazás teteje. Legtöbb gőzmozdonyát maga fejlesztette ki és részben maga is gyártotta, ezek jellegzetessége volt a Belpaire-állókazán. Aktívan részt vett a villamosításban, a volt Pennsylvania New York - Washington vonal mind a mai napig villamosított, az "Északkeleti Folyosó" része.

New York Central (NYC) - "Commodore" Vanderbilt hozta létre sok apró, New York környéki vasúttársaság felvásárlásával. Ők üzemeltették a New York - Chicago vonalat, ami New York-tól először észak felé haladt a Hudson folyó völgyében, majd nyugatra fordulva a Nagy Tavak mentén ért Chicago-ba. Ez az út ugyan valamivel hosszabb volt, mint a nagy rivális, Pennsylvania vonalai, de mivel majdnem végig vizek mentén haladt ("Water level line"), gyorsabban lehetett rajta Chicago-ba jutni, mint az Appalache hegységet keresztülszelő kanyargós PRR vonalakon. Modern társaság volt, sok újítást vezetett be. Az ötvenes évek végén aztán arra kényszerült, hogy egyesüljön a nagy ellenséggel, a Pennsylvaniával. A tárgyalások majdnem tíz évig tartottak, de a kényszerházasság eredménye, a Penn-Central (PC) nem volt hosszú életű. Amikor mindössze két év aktív működés után tönkrement, az volt az amerikai üzleti élet mindmáig legnagyobb cég összeomlása.

Atlantic Coast Line (ACL) - Ez a társaság üzemeltette a keleti partvidék nagy városait Floridával összekötő vonalat. Sík vidéken járt, gyors vonatokat indított. 1967-ben egyesült riválisával, a Seaboard Air Line nevű társasággal, létrehozva a Seaboard Coast Line nevű vasutat, ami aztán a CSX részévé vált.

Baltimore & Ohio (B&O) - Amerika legrégebbi vasúttársasága, 1827-ben alapították. Baltimore-ból indult Nyugat felé, egészen a Missisipi mellet fekvő St. Luis-ig. Volt egy, New-Yorko-t és Washington-t összekötő vonaluk is, de ennek jelentősége mindig is elmaradt a Pennsylvania hasonló vonala mögött. Úttörő szerepet játszottak a dízelesítésben. A volt B&O fűtőház területén Baltimore-ban ma egy igen érdekes és gazdag vasútmúzeum működik.

Chesapeake & Ohio (CO) - Virginia partjaitól haladt az ország belseje felé, egészen Cincinatti-ig. A társaság jelképe az alvó kiscica volt, amivel azt jelképezték, hogy a hálókocsik olyan puha járásúak és csendesek, hogy az utasok párnákon alva érezhetik magukat. A gőzmozdonyaik jellegzetessége volt, hogy a légsűrítőket, és más segédberendezéseket a kazán elé, a mozdony elején a járólapra szerelték, ami igen meghökkentő megjelenést kölcsönzött a gőzösöknek. Ők üzemeltették a 2. világháború után az óriási gőzturbinás mozdonyokat. 1973-ban egyesültek a Baltimore & Ohio-val és más kisebb társasággal, létrehozva a Chessie System-et, ami aztán 1980-ban a CSX meghatározó része lett

Norfolk & Western (N&W) - Az N&W vonalai Washington-tól délre, Norfolk kikötőjétől vezettek be az ország belsejébe. A hegyes-völgyes vonalak mentén szénbányák helyezkedtek el, a vasúttársaság legnagyobb forgalma a szénszállítás volt, amihez óriási Mallet mozdonyokat használtak a két világháború között a legfontosabb vonalakat villamosították, de a dízelesítéssel aztán a felsővezetékeket újból eltávolították. A cégnek saját szénbányái is voltak. Ez és a mintaszerű karbantartási rendszer eredményezte azt, hogy ez a vasúttársaság volt Amerikában a legutolsó nagy társaság, amelyik felhagyott a gőzvontatással. Az N&W egyik leányvállalata volt a szintén szénszállító és villamosított Virginian Railway (VR), amelynek a villanymozdonyaihoz hívták meg Amerikába szakértőnek Kandó Kálmánt 1927-ben.

Southern RR.(SR) - Mint a nevéből is következik, ez a társaság a déli államokban tevékenykedett. A társaság igazgatója a 20-as években körutat tett Európában, ahol többek közt meglátogatta az angol "druszáját", a brit "Southern Railway"-t. Annyira megtetszett neki az angol mozdonyok zöld színe, hogy hazatérve elrendelte a saját mozdonyainak átfestését zöldre. Ez persze nagyszerű reklámnak bizonyult, hiszen a legtöbb amerikai gőzmozdony egyszerű fekete volt, legfeljebb a füstszekrényt kenték be kályhaezüsttel.

Chicago Gulf & Ohio (CGO) - Chicago-tól délre vezetett a fő vonala, a Missisipi mentén egészen le a Mexikói öbölig. Ma a vonalai az Illinois Centralhoz (IC) tartoznak.

Conrail - Valójában "Consolidated Railroad", tehát a nevével is kifejezi, hogy több tönkrement vasúttársaság örököse. 1976-ban a Penn Central, az Erie, a Leight Valley és Reading társaságok birodalmát vette át, és mindmáig az észak-keleti országrészvezető vasútja.

CSX - 1980-ban jött létre a Chessie System, a Seaboard és más kisebb társaságok egyesülésével. Ma a közép-keleti országrész teherforgalmának a meghatározó szereplője.

Norfolk Southern - 1982-ben a Norfolk & Western és a Southern RR. egyesült, ezzel létrejött a délkelet meghatározó társasága.

Nyugat

Amerika középső és nyugati része a nagy transzkontinentális vasúttársaságok birodalma volt. Az errefelé előforduló kisebb társaságok rendszerint a nagyok holdudvarához tartoztak. Amerikában a múlt század közepéig nem volt egyszerű eljutni a keleti partvidékről a nyugatira. A legbiztonságosabb és leggyakoribb megoldás az volt, ha valaki hajóval kelt útnak és megkerülte egész Dél-Amerikát. A szárazföldi út viszontagságos és veszélyes volt. Ekkor az amerikai kormány megbízott utazókból és kutatókból álló csoportokat, hogy derítsék ki a leghasználhatóbb útvonalakat. Ezek a felderítők rengeteg kaland és viszontagság során meg is érkeztek a nyugati partra. Az általuk leírt és ajánlott útvonalak lettek a későbbi vasutak nyomvonalai. Alapvetően hat ilyen vasútvonal létezik az USA-ban és kettő Kanadában. Az őket üzemeltető társaságok északról dél felé a következőek.

Az USA-ban

Great Northern (GN) - A híres vasútmágnás, James Hill, a "birodalomépítő" alapította. A vasúttársaság nemcsak az északi összeköttetés biztosítására alakult, de nagy erdőségeket is vásárolt a pálya mentén és gondoskodott a vasút környékének a betelepítéséről bevándorlókkal. Ők építették ki a turizmust is a Sziklás Hegységben. Azaz a vasút építése mellett arról is gondoskodtak, hogy legyen, aki használja a létesítményeiket. A társaság címerében egy kőszáli kecske áll. Ők voltak a PRR mellett másik nagy amerikai társaság, akik a gőzmozdonyokat Belpaire állókazánnal gyártatták. Összeolvadt a Közép-Nyugaton tevékenykedő Burlington & Quincy társasággal, utána Burlington Northern (BN) lett a nevük. Legújabban a Santa Fe-vel egyesültek, átvéve mindkét társaság nevét: BNSF.

Northern Pacific (NP) - Párhuzamosan haladt a Great Northern-nel, attól párszáz kilométerre, délre. A GN többször is megkísérelte felvásárolni, de ezt a Kartell hivatal nem engedélyezte. Ekkor a GN tulajdonosai, mint magánemberek vették meg a részvények többségét. Így a társaság papíron önálló maradt, de az üzletpolitikáját a GN-nel egyeztetve folytatta. Végül a Burlington Northern része lett.

Milwaukee (MIL) - A társaságnak két alosztálya működött. A keleti részen, Chicago-tól északnyugatra még a keleti vasutakra jellemző módszerekkel dolgoztak. A nyugati részen viszont egy hosszú egyvágányú pályájuk futott a Sziklás Hegységig. Itt az előző két társasághoz nagyon közel eső nyomvonalon haladtak a Csendes óceán felé. A Milwaukee volt az egyetlen amerikai vasúttársaság, akik pár száz kilométer híján majdnem az egész transzkontinentális vonalat villamosították 3kV-os egyenárammal. Ezen jártak a 20-as években a híres "Bi-Polar"-ok, majd az 50-es években a szovjet exportból visszamaradt "Little Joe"-k. Amikor a felsővezetéket a '70-es évek elején felszedték, nem sokra rá a társaság tönkre is ment.

Union Pacific (UP) - Talán a legnagyobb a transzkontinentális társaságok között. Ez a vonal volt az első az Amerikát átszelő vasutak között. A transzkontinentális vonalat tervező társaságok az építés megkezdése előtt egyesültek ("union"), így jött létre az UP. Mindig is a nagy dolgok felé vonzódtak, amit az általuk üzemeltetett hosszú és néptelen területeken áthaladó vonalak indokoltak. Ők építtették a legnagyobb gőzmozdonyokat, a Big Boyokat, a legnagyobb dízeleket, a két motoros DD40-eket és Ők üzemeltették legtovább a gázturbinás mozdonyokat is.

Santa e (SF vagy ATSF) - Igazi nevén "Atchinson, Topeca & Santa Fe". Mindig híres volt arról, hogy ez a leggyorsabb transzkontinentális vasút. Los Angeles mellett indulnak, és egy déli kanyar után északkelet felé haladva érik el Chicago-t. A dízeleik híresek voltak a feltünô "war-bonnet" színtervről, ami állítólag egy indián harci fejdíszre emlékeztet. Pár évvel ezelőtt összeolvadtak a GN-nel, létrehozva a GNSF szuper vasút társaságot.

Southern Pacific (SP) - A legdélebbi transzkontinentális vonal, Arizona és Új Mexico sivatagjait szeli keresztül, és keleten kettéágazva fut a Mexikói öbölhöz, ill. New Orleansba. Ők üzemeltetik a Los Angelest San Francisco-val összekötő, a Csendes óceán partjával párhuzamosan futó észak-déli vasútvonalat is. Szokatlan megoldásaikról voltak híresek, mint a "Cab Forward", a fordított gőzmozdony, vagy a Németországtól vásárolt Krauss-Maffei dízel-hidraulikus mozdonyok. Nemrég egyesültek az UP-vel.

Még meg lehet említeni a Central Pacific (CP) társaságot, amelyik a Salt Lake City és Oakland (San Francisco mellett) között lévő vonalat üzemeltette, ami szintén a transzkontinentális hálózat része. Mindig is közel állt az SP-hez és 1982-ben egyesült is vele.

A St.Louis-SanFrancisco (SL&SF), népszerű nevén "Frisco" társaság nevében hordozta San Francisco városát, de oda sohasem ért el. A Mississipi mellől St. Loiusból indultak, és San Franciscoig akartak eljutni, de a pénz elfogyott pár száz kilométer megépítése után. A társaság hosszú életű volt, de tovább többé nem tudott terjeszkedni.